A Vándor
Élete valahol véget ér, a szive már nem dobog
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
Nem siratja senki õt
Nem könnyeznek a sirja elõtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete
Vén szemét lehunyva élete megszakadt
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
"Elmondom nektek az õ történetét
Arról mesélek, hogyan élt
Megszületett, kapott nevet
Csak egyet nem, Szeretetet!
Szülei eldobták, nem törõdtek vele
Nem maradt semmije, csak az élete
Magas falak, rácsok mögött
Zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora.
Ott volt az otthona
És mégis vidáman élt
Szivébe zárta a nagy reményt
Hogy egyszer majd innen elmehet.
Varjak erdõk, völgyek, hegyek
Szabad lesz, mint a madár
északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár."
Az idõ eljött, õ szabad lett
Útra kelhet a végtelenbe
Ezt álmodta, erre ébredt
Évek óta csak ezt remélte
Amerre járt, megszerették
És ha néha megkérdezték
Hogy honnan indult, s mi a célja
Õ vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Éhét, szomját elfeledte
Csak a világ érdekelte
Hosszú hajat fújja a szél
Ereiben lüktet a vér
Forró nyár jön hideg télre
Hosszú út áll már mögötte
De nem néz hátra, megy elõre.
Jókedvûen énekelve:
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakitó pénz!
Nem kell sok hamis vagy
Nem kell a céltalan cél!
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakitó pénz!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél!
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Évek túl hamar szállnak el
Csavargó haja hófehér
Szive dobban még, szeme tûzben ég
De hivja már az örök pihenés
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Élete valahol véget ér, a szive már nem dobog
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
Nem siratja senki õt
Nem könnyeznek a sirja elõtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete
Vén szemét lehunyva élete megszakadt
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
"Elmondom nektek az õ történetét
Arról mesélek, hogyan élt
Megszületett, kapott nevet
Csak egyet nem, Szeretetet!
Szülei eldobták, nem törõdtek vele
Nem maradt semmije, csak az élete
Magas falak, rácsok mögött
Zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora.
Ott volt az otthona
És mégis vidáman élt
Szivébe zárta a nagy reményt
Hogy egyszer majd innen elmehet.
Varjak erdõk, völgyek, hegyek
Szabad lesz, mint a madár
északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár."
Az idõ eljött, õ szabad lett
Útra kelhet a végtelenbe
Ezt álmodta, erre ébredt
Évek óta csak ezt remélte
Amerre járt, megszerették
És ha néha megkérdezték
Hogy honnan indult, s mi a célja
Õ vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Éhét, szomját elfeledte
Csak a világ érdekelte
Hosszú hajat fújja a szél
Ereiben lüktet a vér
Forró nyár jön hideg télre
Hosszú út áll már mögötte
De nem néz hátra, megy elõre.
Jókedvûen énekelve:
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakitó pénz!
Nem kell sok hamis vagy
Nem kell a céltalan cél!
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakitó pénz!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél!
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Évek túl hamar szállnak el
Csavargó haja hófehér
Szive dobban még, szeme tûzben ég
De hivja már az örök pihenés
Nem félek, amig élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha!